Magam is többször tapasztaltam Tiszai horgásztúráimon.
Tisza folyónk nyár elei agyagos medréből sok millió apró élet kel útra a fény felé. A különös, törékeny repülő lények egy időre birtokba veszik a folyót. Rajzásuk rövid időre az életösztön, a szenvedély, és a beteljesülés őrült táncává erősödik. Néhány órás felszíni létezésük a földi élet diadala. Csendes elmúlásuk pedig az újjászületés reményét hordozza a békés folyón.
A Tisza időtlen idők óta őrzi titkát, ma sem tudjuk egészen pontosan, mi indítja e a tömeges rajzást. Ez a különös természeti jelenség nem emberi léptékű, nem kiszámítható, és nem irányítható. Megtörténik csendben, és néhány óra múltán nyoma sem marad. Talán ezért is olyan felfoghatatlan, és ezért csodáljuk annyira.
Ez a kérészfaj régen elterjedt volt Európa folyóiban, mára már csak a Tisza vízgyűjtő területén él, a világon egyedül itt. Lárva állapotban az agyagos mederfalakat lakja, három évet tölt a maga készítette U alakú járatban a víz alatt. A vízszint ingadozását követi, gyakran költözik mélyebbre, a vízszint csökkenésével felszínre bukkannak a szita szerűen lyukacsos partfalrészek. Ekkor látszik, hogy micsoda tömegben szűrik a vizet, hatalmas a jelentőségük a víz természetes tisztulásában, valamint a táplálékláncban.
A rajzás június közepére esik, senki nem tudja pontosan, milyen kémiai- biológiai vagy egyéb jelzésre, de kérészek milliói rajzanak ki egyazon órában. Az időjárás jelentősen befolyásolja a történéseket, stabil, frontmentes, száraz idő az ideális. Ez egy folyószakaszon egy-két alkony alatt lezajlik. Délen kezd, és így halad északra a Felső Tiszavidék felé fokozatosan, kb. 6-10 nap eltéréssel.
Annyira finomhangolt folyamat, hogy a hímek fél órával hamarabb bukkannak vízfelszínre,mint a nőstények, ott vedlenek, majd kirepülnek a partra és valamely tereptárgyon, bokron, partfalon, ágon, vagy éppen a szemlélődő emberen másodjára is vedlenek. Ez a vedlés néhány percet vesz igénybe.
A vedlés úgy zajlik, hogy telepumpálja magát a hím, akár egy paplanernyőt, és fokozatosan kicsusszan a bőréből. A rovar ezen alakja egy kereső, repülő, párzó szerkezet, nem rendelkezik emésztőrendszerrel, erre már nincs szüksége. Ellenben hatalmas fekete sisakszemei vannak a nőstény felkutatására, hártyás szárnyai másfél két óra repülésre hitelesítve, és fogólába, párzószerve a nőstény megragadásához, megtermékenyítéséhez.
A nőstények egyre nagyobb tömegben jelennek meg a vízfelszínen, ott vedlenek, aztán begörbítik potrohukat, és várják a legfürgébb és legszerencsésebb hímeket, melyek egymással versengve keresik a párjukat. Egy-egy nőstényre akár 10-15 hím is rászáll, virágra emlékeztető csomókat alkotva a vízfelszínen.
A párzás őrült sebességű orgiába csap át, hemzseg a víz a rovaroktól. Számomra a legmegkapóbbak azok a pillanatok, amikor a millió hártyás szárny verdesése egy hatalmas alapzajjá erősödik fel, és akkor mintha megállna az idő.
Ahogy alkonyodik, a hímek elgyengülnek, és többé már nem tudnak felrepülni. A szerencsésebbek elvégezték feladatukat, mások a folyópart madarainak és a halaknak a zsákmányául estek, hiszen a vízivilág minden teremtménye lakomát csap ekkor (a harcsák, kecsegék, különféle halak, a vízpart madarai a gyurgyalagoktól a kisebb gázlómadarakig ), számukra is ünnep ez.
A nőstények megtermékenyülésük után hatalmas felhőkben szárnyra kelnek, és néhány kilométert repülnek, általában a folyásiránynak ellentétesen, amíg erővel bírják. Közben elszórják a víznél nehezebb petéiket, majd elpusztulnak. Mire bealkonyul, vége a csodának, tetemek borítják sűrűn a vízfelszínt. A sötét mélyben pedig ismét megkezdődik a peték lárvává fejlődése, és három év múlva a legszerencsésebbek néhány órára ismét repülő, imágó alakban megpillanthatják majd a fényes napvilágot.
Forrásként használtam fel http://www.wizesblog.hu Tiszavirágzás című csodálatos cikket.Gratulálok az alkotóknak.
Végezetül Maharita Szabrina fotoshop haláltánc címü alkotásával zárnám a bejegyzésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése